Hydrocrom

Vékonylazúrral kezelendő kerítések helyes előkészítése és szerelése

 

 A különféle kültéri szerkezetek kialakítása és felületkezelése esetén több olyan tényezővel kell számolni, amelyek jelentősen befolyásolhatják a szerkezetek tartósságát. A leggyakoribb hibákat elsősorban a kültéri szerkezetek, pl. kerítések helytelen konstrukciós megoldásaiban, másrészt a felületkezelés hiányos kivitelezésében kell keresni.

 A kerítések kialakításakor alapos gondot kell fordítani a megfelelő alapanyag kiválasztására. Az időjárási hatásoknak fokozottan kitett szerkezeteket csak olyan fafajból szabad kialakítani, amely már önmagában is jó ellenállósággal bír elsősorban a gombakárosítókkal szemben. Ennek tudatában ne használjunk bükkfát, vagy más könnyen gombásodó faanyagot. Érdemes fenyőfélékből, vagy szijács-mentes akácból vagy tölgyből dolgozni. Tölgyfa esetén a csapadék a faanyagból csersavat tud kimosni, amely a kövezetet elszínezi!

 A megfelelő alapanyagot kiválasztva azt az előkészítési útmutató szerint kell munkálni. Ügyeljünk arra, hogy az egyes elemek teljesen bélmentesek, valamint lehetőség szerint álló évgyűrűs vágásúak, és legfeljebb légszáraz állapotúak legyenek. A felületkezelést csak csiszolással (80-100-as csiszolópapírral) megfelelően előkészített, majd portalanított elemek esetén lehet megkezdeni. Sem a tisztán gyalult, sem a fűrészelt felület felületkezelésre nem alkalmas. A rögzítéshez szükséges furatok kialakítását a felületkezelést megelőzően kell  elvégezni. A favédő hatású impregnáló szert vagy a vékonylazúr első rétegét lehetőség szerint bemártással, vagy bőséges ecseteléssel érdemes felhordani. A vizes készítményeket hűvös helyen, ill. időjárási viszonyok között, direkt napsütéstől védett helyen javasolt felhasználni. Az impregnálók vízzel történő hígítása tiltott, készítmények hígításához csak saját színtelen alapanyaguk (konverterük, XHC 3 vagy XHC 6) használható.

                A kerítéselemek felfelé néző bütü-felületeit lehetőleg mechanikus védelmet nyújtó elemmel kell takarni (pl. könnyen cserélhető falamella vagy bádoglemez). Vékonylazúrozást követően általában a (HZC 03) lakkal javasoljuk a bütüt átkenni. A megfelelő védelmet adó takaróelemek hiányában gondoskodni kell arról, hogy a szerkezeti elemek úgy legyenek kialakítva, hogy azon a víz és hó ne álljon meg, a csapadék könnyen lecsorogjon, azaz a „sík felületek” legalább 15 fokos dőlésszöggel rendelkezzenek.

                Nem szabad olyan szerkezetet kialakítani, amelybe a csapadék könnyedén be tud folyni, ill. abból nem tud eltávozni. A szerkezetben pangó nedvesség a faanyag nagyon gyors tönkremeneteléhez vezet.

 A faelemek rögzítésére kóracél (esetleg tüzihorganyzott) félgömb-fejű csavarok használhatók rugalmas alátéttel (pl. gumi), mert ez a csavarfej kialakítás nem, vagy nehezen károsítja a kész bevonatot. Érdemes a fém hordozóvázak és a faelemek közé a rögzítési pontokban szintén nagy rugalmasságú 3-4 mm-es távtartó alátéteket helyezni, a faanyag mozgásából eredő káros feszültségek kialakulásának elkerülése érdekében.

 A túlnyúló csavarok visszavágásához ne használjanak gyorsvágót (flex-et), mert az izzó fémszemcsék a bevonatot átégetik és a beégés helyén idővel lassan növekedő fekete pontok jelennek meg. Csak a teljesen felületkezelt elemeket lehet beszerelni, ill. rögzíteni. A kerítések ill. a bevonati rendszerek tartóssága fokozottan függ attól, hogy a megadott technológiát betartják-e (pl. megfelelő rétegszám, rétegvastagság, stb)

 Fontos, hogy a felületkezelő anyagok csak felületi védelmet biztosítanak! A faanyag száradásából eredő repedések mentén védtelenné válhat. A csapadék a repedések mentén a faanyagba jut, és ott a bemosódó gombaspórák megtelepedve a faanyag elszíneződését, súlyos esetben annak teljes korhadását okozzák. A tulajdonos feladata, hogy a szerkezetek állapotát figyelemmel kövesse, és a szükséges karbantartási és javítási munkákat időben elvégezze különös tekintettel az esetlegesen megjelenő repedésekre.

 

 

MILESI – ügyfélszolgálat: munkanapokon 8 – 16 óra között.